

A kommunizmus alapjában véve azt jelenti, hogy minden, így a szabadság is közös. Nem annyira az egyenlõ elosztás az elv, mint inkább az anyagi és egyéb források egyenlõ birtoklása. A személyi tulajdon nem feltétlenül elitélendõ. A múltbéli gondolkodók aszkézist és minimális fogyasztást hirdettek, a mai kommunisták inkább bátorítanak a fogyasztási cikkek élvezetére. Van azonban egy megoldatlan dilemma.
Vajon teljesen el kell-e törölni a tulajdont, hogy ne legyen többé konfliktus és elnyomás, viszont erõsödjön a testvériség, növekedjen az érdekek homogenitása és az egymásra utaltság? Vagy pedig mindenkire egyenlõen ki kell terjeszteni a tulajdonlás jogát és elõnyeit, így erõsítve a birtoklás vágyát? A kommunizmus eszményét mindig az egoizmus - különösen a tulajdonlásban konkretizálódó egoizmus – ellenszereként hirdették. A gyakorlatban azonban csak nagyon kevés példát találunk a kommunista eszmény megvalósítására. Talán csak egyes vallási közösségekben és néhány világi kommunában realizálódott, valamint a még meglévõ „primitív” népeknél, ahol az egyenlõ részesedés az életmód része.
Ingyenes hírdetési lehetőség mindenki számára!