Ez a termék kategória jelenleg üres.

A legrégibb időben a játékok egyszerü versenyfutásból állottak, a 14-ik olimpiász óta hozzájárult a kettős stadion (diaulosz), a 15-ikben a kitartó futás (dolichosz dromosz, változó hosszusággal, mely azonban 24 stadiumig is emelkedett). A 18-ik olimpiász magával hozta a pentatlont (ugrás, diszkosz-hajítás, dárdavetés, futás és birkozás), a 25-ik a lovagi játékokat és a négyesfogatu kocsiversenyeket, a 33-ik a pankrationt (birok és öklözés). Négy olimpiásszal később már fiuk is versenyeznek, a 65. olimpiászban felmerül a fegyveresek futóversenye, majd a 70-ikben az öszvérek kocsiverszenye és a kancalovak futóversenye. Ezekkel egyidejü a négyesfogatu csikóverseny (93. olimpiász), későbbi a kétfogatu kocsiverseny csikókkal (128) és a csikókon való lovaglás (131). Maga az ünnep, kivált attól fogva, hogy a játékok olyan sokfélék és változatosak voltak, huzamosabb időt vett igénybe (a szent hónap 11-16. hónpajait): nyári napfordulattól egészen holdtöltéig, ami a mostani időszámítás szerint junius utolsó v. julius első napjaira esnék. Ekkor aztán egész Görögország együtt volt O.-ban. A rendezés nagy munkája a hellanodikok (l. o.) testületének jutott. A versenyben csakis szabad és kifogástalan jellemü hellének vehettek részt, akik mindenekelőtt áldozatot mutattak be az O.-i Zeusnak, azuátn pedig a pályabirákkal együtt ünnepélyes esküt tőnek a tanácsházban. Majd csapatokra osztották a versenyzőket és sorshúzás által megjelölték az ellenfelek egész sorozatát. Igy folytak le azután a versenynek fentebb felsorolt részei. A győztes mindjárt az illető verseny után pálmaágat, majd az egész ünnepély végeztével olajfa-koszorut kapott; azonkivül joga volt, hogy szobrát az Altison ünnepélyes módon felállíttassa; nevét, szülővárosát és hazáját kikiáltoták. A síszlapkomán ünnepelt költőknek (p. Pindarosnak) alkalmi költeményeit énekelték, melyek az egyes győztesek családfáját egy-egy nemzeti hősre vezetvén vssza, egy új (genealogikus) költészetet teremetettek meg. A játék szinhelyén aratott dicsőség és tisztesség ismétlődött a győztes szülővárosában. A győztesnek semmiféle adót sem kellett fizetnie, díszülése volt szinházban, s általán mindennemü látványosságnál és ünnepnél (proedria). A 80. olimpiász óta lábra kapott az a szokás, hogy költők és irók előadásokat és felolvasásokat rendeztek az összegyült nép előtt. Állítólag Herodotos is itt olvasott volna fel részleteket készülő történelméből. Azonkivül felhasználták az alkalmat és az egész nép jelenlétében hirnökök által kiáltványokat, kitüntetéseket hirdettek ki. A versenyekhez rendszerint nagy szabásu vásár, sokadalom is kapcsolódott.