A szociológia, mint önálló, saját témakörrel, elméletekkel és módszertannal rendelkező tudományág a 19. században született meg. Kiváltó okai között szerepel a gyors iparosodás, a társadalmi problémák, az urbanizáció, a nyomor, bűnözés, családok felbomlása, és összességében a hagyományos gondolkodásmód megváltozása. Az első szociológusok ebben a társadalmi környezetben jelentek meg és a problémák felmérését tűzték ki célul, valamint vállalkoztak azok magyarázatára.
Előfutárai voltak: Claude Hernri-Saint Simon az ipari társadalom elméletével, Auguste Comte és Alexis de Tocqueville. De a szociológia 3 nagy klasszikusa között első helyen szerepel Karl Marx (1818-1883). Ő a kapitalista rendszert elemezte, felmérte a szocialista rendszerek jellemzőit, és ez alapján hozott létre egy formáció elméletet, miszerint a szocializmushoz a kapitalizmuson át vezet az út, a szocializmus után pedig megalakulhat a kommunizmus. Szerinte a gazdasági alap a történelem fő mozgató ereje. Bevezette az „osztály” fogalmát a szociológiába.
A második klasszikusnak Emile Durkheim (1858-1917) számít. Fő műve az Öngyilkosság. Nem vééletlenül, hiszen ő állapította meg az öngyilkosságok típusait: egoista, altroista és anómiás. Az anómia elidegenedést jelent, mikor a társadalmi rend felborul és zavarodottság lesz úrrá. Vizsgálta a társadalmi integráció és szolidaritás kérdését. Általa intézményesül a szociológia, mivel ezt a tudományágat egyetemi szintre emeli.
Harmadik tekintélyes szociológus Max Webber (1864-1920), aki a társadalmi változásokat, a társadalom főbb szerkezeti dimenzióit vizsgálta, mint például a gazdasági tényezőket, a hatalom és megbecsültség fontosságát és az életmódot. Megállapította az egyes társadalmi cselekvések indítékait, ami alapján lehet tradicionális, érzelmi, érték-racionális és cél-racionális.
