CÍMER KORONA ZÁSZLÓ:

Örmény zászló és címer

Képtár

Magyar zászló
Hazánk zászlója s illetőleg színeire nézve, épp ugy mint címerére régibb törvényeink határozott intézkedést nem tartalmaznak. A bécsi Képes Krónikában több helyen a magyar sereg vörös zászló alatt harcol, melyen fekete karvaly (turul) madár képe látható. De ugyancsak a Képes krónikában egy helyen vörös-fehér csíkos zászló fordul elő. Nagy Lajos fegyverzetében szintén a vörös-fehér szin fordul elő. II. Endrének egy 1222. kelt okmányán a pecsét vörös-fehér-zöld selyemzsinóron függ. Ilyen szinü zsinórt még számos más hivatalos személyek által kiadott okmányon találunk, ugy a vegyes, mint a Habsburg-házból származó királyok alatt. Magyarország színei gyanánt tehát a vörös-fehér-zöld szerepelt. Az 1848. XXI. t.-c. 1. §-a pedig elrendelé, hogy a nemzeti szin ősi jogaiba visszaállíttatik, s a háromszinü rózsa polgári jelképül fölvétetik s minden középület s közintézetnél nyilvános ünnepek alkalmával s a magyar hajókon a magyar nemzeti lobogó és országos címer használtatik. Hogy a magyar zászló szinei a címer színeivel megegyeznek, az jele annak, hogy ez utóbbiból vétettek, s mint már ezt Schwertner is megjegyezte volt. (Statistik des Königreichs Ungarn II. 59-60.) V. ö. Ivánfi Ede. A magyar birodalom címerei és szinei (Budapest 1874).Rúdra szegezett, ill. erősített →lobogó. A ~ egy közösség, szervezet, intézmény v. személy egyedi, megkülönböztető jelképe. Rendszerint három- v. négyszögletű, meghatározott színű, olykor címerrel v. egyéb szimbólummal díszítik. ~kat már a Kr. e. 12. sz.-ban Kínában és az ókori Indiában is használtak. A középkori Európában a ~használat a római hagyományok folytatásaként élt tovább. Elsősorban a hadviselésben volt fontos szerepük. A hadi~ dísze és jelvénye volt a harcoló seregeknek, s egyúttal a hangtalan vezénylet eszköze is. A középkori Európában a hűbérúr ~ alatt vezette hadba vazallusait. A 12. sz. második felében elterjedt címerek a ~kra is felkerültek. A címeres ~ elnevezése franciául bannière, olaszul bandiera, németül Banner. Az alacsonyabb rangú hűbérurak a lándzsán vitt kis, háromszögletű címeres pennont használták. Az állandó hadseregek létrejötte után (17–18. sz.) már a kisebb katonai egységeknek (pl. ~alj) is volt ~juk. A nemzeti (állami) ~k kialakulása az újkorra tehető, szerepüket addig a mindenkori uralkodó ~ja töltötte be. A nemzeti, állami és hadi~k mellett különféle jelző-, díszítő-, reklám- és alkalmi ~k is megjelentek. A fehér ~ a 16. sz. közepétől a megadás, a békés szándék, a tárgyalások iránti hajlandóság egyezményes jele. A korszerű hírközlő eszközök elterjedéséig – főként a tengerhajózásban – általánosan használták a különböző jelző~kat az üzenetek továbbítására.

Szent korona 
l. Koronázási jelvények (X. köt. 803-804). A Sz. alatt különben nemcsak a jelvények és szertartások értendők, hanem közjogi tekintetben maga az alkotmányos közhatalom is, melyet a király, kit a Sz. viselése egymaga is sérthetetlenné tesz, az alkotmányban körülirt módon a nemzettel együtt gyakorol. Ily értelemben az ország területét is a Sz. területének, a királyi javakat és közjövedelmeket a Sz. jószágainak nevezzük. A Sz. a nemzet önállóságának, függetlenségének és egész politikai életének személyesítése, amelytől származik minden birtokjog. Közvetlen hatósága alatt csak az áll, vagyis csupán az a Sz. tagja, akinek vagyona egyenesen attól származik, akár első foglalás, akár királyi adományozás alakjában. Az alkotmányban meghatározott rendek (főnemesek és nemesek, papok) tehát a rendi alkotmány idejében a Sz. tagjai voltak; a jobbágy, mivel jogait földesurától kapta, nem lehetett a Sz. tagja. A Sz. teste alatt (totum corpus S. Regni Coronae) a két nemesi és a papi rend országgyülését s a király személyét együttesen értették; törvéynt ez a két tényező csak együttvéve hozhatott, tehát benne együttesen nyilatkozott meg a közhatalom. A Sz. alatt ilykép magát az állameszmét értették és pedig főkép az Anjouk korától fogva.

A címer:

részei: 1 – sisakdísz, 2 – sisakkorona, 3 – sisaktartó, 4 – sisak, 5 – címerpajzs, 6 – címerkép

Címer, a középkori fegyverhasználaton alapuló, színes, pajzsba foglalt jelvény (szimbólum), amelyet magánszemélyek v. jogi személyek, pl. testületek megkülönböztető jelként használtak, ill. használnak

A címerekek a földbirtokhoz v. a családhoz kötődően öröklődnek, a testületi ~ek esetében az öröklődést az állandósult használat helyettesíti. A magyar ~ szó a fr. cimier = ‘sisakdísz’ szóból származik. A ~ek eredetére vonatkozóan több feltevés is született; ez a heraldika (→címertan) egyik legvitatottabb kérdése. Az biztos, hogy a ~ek megjelenésének katonai okai voltak. A zárt sisakok elterjedésével a küzdő felek – ellenfél és barát számára egyaránt – felismerhetetlenné váltak. Ezt a problémát oldották meg a pajzsokra v./és sisakokra erősített v. festett különböző megkülönböztető jelekkel. Az első ismert ~  Raoul de Vermandois személyéhez köthető (12. sz. első fele). A ~ek Magyaro.-on a 12–13. sz. fordulóján jelentek meg; elsőként III. Béla király pénzein a pajzsra helyezett kettős kereszt 1190 táján, majd 1202-ben Imre király arany függőpecsétjén a vágásos, oroszlános ~ (még →Magyarország címere). A ~ek fejlődésének két korszaka különböztethető meg. A kezdetektől a 16. sz.-ig terjedő időszak elnevezése élő heraldika. A 16. sz.-tól – egyrészt a harcművészet megváltozásával – a ~es pajzsok és sisakdíszes sisakok egyre inkább kiszorultak a harcmezőkről, másrészt a lovagi tornák is megszűntek, s így a ~ek már csak elsősorban díszítőelemként éltek tovább. Ez utóbbi korszakot a szakirodalom hanyatló v. kései heraldika névvel illeti. – A ~ek felvételét a legkorábbi időszakban szinte semmi nem korlátozta, bárki szabadon választhatott magának ~t, kivéve a mások által használtat. Vitás esetekben bíróságok döntöttek, többnyire annak a javára, aki a vitatott ~t régebben viselte. A viták elkerülését szolgálták az uralkodóktól kért és kapott – oklevélbe foglalt – ~adományok; az újkorban a ~viták esetén az adománylevéllel rendelkezők részesültek előnyben. A ~ek tulajdonosuk szerint lehetnek állami, nemesi v. családi, egyházi (magán- v. testületi), ill. közösségi ( [vár]megyei, városi, községi, céh- stb.), ritkábban polgári ~ek. – A ~ alkotórészei: a →címerpajzs a ~ábrával, a →címersisak a sisakdísszel és a takaróval, valamint a külső heraldikai →címerdíszek.

MAGYARORSZÁG TÖRTÉNELME

A Szent Korona a tartományok Címereivel