ókori,közelkelet,távolkelet,újvilágok,görög,római, középkor ókeresztény,népvándorláskori építészet,bizánci,arab-iszlám ,romanika ,gótika,újkorreneszánsz ,barokk,barokk ,rokokó,copf ,klasszicista ,romantika ,historizmus ,neoklasszicizmus,eklektika,szecessz

építészet, architektúra <gör. arkhitektón ‘építőmester, építész szóból’>: embercsoportok, népek, régiók, ill. egyes emberek építési tevékenységének összessége, amellyel a természet ált. kedvezőtlen adottságait a maguk s környezetük számára elviselhetővé alakítják át. Fogalomkörébe tartozik az egyszerű házépítéstől a →belsőépítészeten keresztül települések, falvak, városok létrehozásáig (regionális tervezés, urbanisztika) minden építési tevékenység. „Az építészet a feltalálás tiszta művészete, mert formáihoz nincsen a természetben kész minta, hanem ezek az emberi képzelet és értelem szabad alkotásai.” (G. Semper) – Az ~ által létrehozott objektumok két nagy csoportja: kultikus-szakrális-egyházi épületek, ill. világi (profán) épületek. Az, hogy egy adott időszakban melyik nagyobb számú és jelentősebb, jellemző a korszak társadalmára, kultúrájára, ideológiájára. A legrégebbi időkből szinte kizárólag szakrális épületek (templomok, zikkurátok) maradtak fenn. A magaskultúrák korában az uralkodó hatalmát jelképező paloták és sírépítmények mennyiségben és jelentőségben egyenrangúvá váltak a szakrális építményekkel. A görög ókor ~e – noha a világi építmények (paloták, színházak) is nagy számban jelentek meg – a templomépítés történetének tekinthető. A rómaiak voltak az elsők, akiknél a birodalom egyes korszakaiban a világi ~ (aquaeductusok, hidak, fürdők, középületek, városrendezés) elsőbbséget kapott a szakrálissal szemben. A középkor jellegzetes profán épületei (erődök, kastélyok, várak) szorosan együtt éltek az egyházi épületekkel (templomok, kolostorok), és kölcsönösen hatottak egymásra. A reneszánszban lényegében egyensúlyban volt a világi és az egyházi ~, bár koronként és régiónként jelentős különbségek mutatkoznak egyik v. másik javára. A barokk kor az egyházi ~ jelentős előretörését hozta, míg a klasszicizmus korától kezdve – már véglegesen – a világi ~ túlsúlya jellemző. – A 19. sz.-tól a társadalom gyors fejlődésének következtében a világi ~nek számos nagy területe alakult ki: lakóépületek, középületek (a közig., jogszolgáltatás épületei), kulturális épületek (az oktatás, művelődés épületei, színházak, múz.-ok), sportcélú épületek (stadionok, sportcsarnokok) stb., s ez a fejlődés, specializálódás napjainkban is tart. Egyidejűleg folyamatosan nő a demográfiai robbanás kiváltotta követelés tud.-os igényű településtervezésre, városrendezésre. – A történelem folyamán a különböző régiókban és főként a különböző kontinenseken az ~ fejlődési iránya és sebessége eltérő volt; az európai kultúrkörben ismert stílusok, irányzatok gyakran egyáltalán nem értelmezhetők pl. a latin-amerikai v. ázsiai ~ben, s csak a legutóbbi időkben – a közlekedés, hírközlés, ált. a technika nagyarányú előrehaladása nyomán – vált nagyjából párhuzamossá (bár éghajlati különbségek, eltérő hagyományok és szokások miatt bizonyos módosulásokkal) az egyes kontinensek, régiók ~ének fejlődése. – Az ~ végső eredményében műszaki-technikai művelet, de egyre inkább igényes téralkotó művészet is. E kettősség miatt az egyes nyelvekben, kultúrákban különböző lehet az ~ fogalmának tartalma. Német nyelvterületen és angolszász országokban jelentése egyértelműen építőművészet, máshol a fogalomba beleértik az építési tevékenység teljes vertikumát a programkészítéstől a tervek kidolgozásán át az épület elkészültéig. – Bár az eltervezett térmegvalósítást részben meghatározzák a rendelkezésre álló technikai eszközök, a felhasznált anyagok sajátosságai és az építési technológia fejlettsége, az adott kor esztétikai célkitűzései, értékrendje, szokásai azonban nagymértékben befolyásolják a tervezőt, főként az épület formaalakítása és díszítése tekintetében. Az épület alaprajzát viszont elsősorban rendeltetése szabja meg. A társadalom az épületekkel szemben támasztott műszaki, funkcionális és komfort-követelményeken túl művészi-esztétikai igényekkel is fellép. Az elkészült épület tükrözi a társadalmat, amely létrehozta; a tükrözés művészi színvonalának mérhetőségét és összehasonlíthatóságát az ~i esztétika vizsgálja. Az ~i formák elemei, amelyekből egy épület felépül: tömegek, terek, felületek. Ezeknek az elemeknek a kialakításához, elrendezéséhez, osztásához, összekapcsolásához az esztétikai hatást kiváltó eszközöket – arány, szimmetria, aszimmetria, aranymetszés, hangsúly, ritmus, ellentét, lépték, szín stb. – használják fel, az esztétika általános és egyes speciális fogalmai ui. az ~re is vonatkoznak. – Az ~elmélet célja, hogy az ~i „szépség”, a formálás, díszítés törvényszerűségeit, szabályait megfogalmazza. Az első jelentős elméleti mű Vitruvius Pollio római mérnök, építész és író műve: De architectura (Kr. e. 33–14), amely az ~ gyakorlati és esztétikai problémaköreit tárgyalja. Mint az ókorból fennmaradt egyetlen ilyen tárgyú mű, nem csak azért nélkülözhetetlen, mert az antik ~ felbecsülhetetlen forrása, hanem mert a későbbi századok építészeinek és művészeinek impulzust ad az elmélet továbbfejlesztéséhez. Forrása és előképe Alberti, Filarete, Palladio elméleti munkáinak is. A 18–19. sz.-ban E.-L. Boullée és J. N. L. Durand (*1760, †1834) teremtette meg az alapját a racionális ~elméletnek; K. F. Schinkel épületeivel és terveivel hangsúlyozta az individuum által kifejtett ~elmélet értékét; G. Semper és Viollet-le-Duc az építőművészet hagyományos szabályait kísérelte meg az új technikai lehetőségekkel egybehangolni; A. Loos formális purizmusát állította szembe a korabeli ornamentális ~elmélettel. Le Corbusier az elsők egyike volt, akinek elméleti tézisei hamarabb napvilágot láttak, mielőtt még programadó épületei felépültek volna. A 20. sz. második felében számos, egymásnak gyakran ellentmondó elmélet jelenik meg A. Rossi, R. Venturi, R. és L. Krier, C. Alexander és mások írásaiban, amelyek igyekeznek új tartalommal megtölteni a funkció és forma, a szépség és harmónia, a hagyomány és korszerűség fogalmakat. – Az ~történet döntő módon ~i stílusokat (a →romanikától a →posztmodern építészetig), ~i fogalmakat (az →abakusztól a →zárókőig), kiemelkedő építészek, építőművészek tevékenységét (A. Aaltótól Ybl Miklósig), jelentős épületek, épületegyüttesek megformálását, alaprajzi és homlokzati kialakítását, esztétikai jellemzőit (az →aquaeductustól a →zsinagógáig) tárgyalja, viszont kevés teret szentel az építés gyakorlati eszközeinek (anyagok, szerkezetek stb.) és technológiájának (előregyártás, gépesítés, iparosítás stb.). – Az ~i tervezés egyéni alkotó tehetséget igénylő, magasrendű szellemi tevékenység. Főbb lépései: 1. az igényeket teljesen kifejező program (funkció, méret, megközelítés, tömegforgalom stb.) elkészítése; 2. a program és a megvalósítás adottságainak (építőanyagok, szerkezetek, építőgépek, technológia, munkaerő, pénzügyi tényezők) egybevetése s a szükséges kompromisszumok tudomásulvétele; 3. a természeti és az épített környezetbe való beilleszkedés ellenőrzése (környezetvédelem); 4. a különböző szintű (ajánlati, engedélyezési, kiviteli stb.) tervek elkészítése, amelyek a fenti követelményeken túlmenően ~elméleti és esztétikai feltételeket is kielégítenek, s megteremtik a tartalom, forma és funkció harmonikus egyensúlyát; 5. az építési folyamat végigkísérése, tervezői művezetés. – Az ~ gyakorlatának, a kivitelezésnek a modern technika fejlődése során számos szakága alakult ki.

ÉPITÉSZET:

Nagylexikon.hu – építészet

E-mail:
Jelszó: