HOLOCAUST- NÉPÍRTÁS:

Képek elérése

Népirtás, genocídium <lat.>: emberiség elleni bűncselekmény. A ~ bűntettének megelőzésére és megbüntetésére született ENSZ-egyezmény (1948) értelmében – amelyhez Magyaro. is csatlakozott (kihirdetése: 1955. évi 16. sz. tvr.) – ~nak minősülnek, s ezért büntetendők az egyezményben meghatározott – valamely nemzeti, népi, faji v. vallási csoport teljes v. részleges megsemmisítésének szándékával elkövetett – cselekmények. Idetartoznak: a csoport tagjainak megölése, súlyos testi v. lelki sérelem okozása, olyan életfeltételek közé kényszerítése, amelyek a csoport tagjainak teljes v. részleges fizikai elpusztítására, a csoporton belül a születések meggátolását célzó intézkedések tételére, a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitelére irányulnak. Az ENSZ keretében kötött egyezmény fenti megfogalmazása jelzi a II. vh. idején több csoportnak okozott mérhetetlen szenvedést. Ma már általánosnak tekinthető az a ›Nemzetközi Bíróság által is támogatott nézet, hogy a ~ tilalma minden államot kötelez, a tilalom megszegése nemzetközi bűntett. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa óvatosan jár el valamely cselekmény ~nak minősítésében. – Az egyezményben felsorolt magatartásokat a magyar Btk. eredeti szövege nagyobbrészt a ~ bűntetteként, a célzatos súlyos testi v. lelki sérelem okozását pedig nemzeti, népi, faji v. vallási csoport elleni bűncselekményként rendelte büntetni. A Btk. hatályos szövege szerint ~ként büntetendő az egyezmény fenti felsorolása szerinti összes magatartás, és ennek előkészülete is. A csoport tagjainak a teljes v. részleges kiirtás célzata nélküli bántalmazását és a hasonló magatartásokat új tényállással (›nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak) rendeli büntetni.

Holocaust, holokauszt <gör. holokauszton ‘égő/egészen elégő áldozat’, ‘ami tűzben pusztul el’>, soa <héb. ‘szerencsétlenség, megsemmisülés, megsemmisítés’>, hurban <héb. ‘pusztulás’>: a náci Németo.-nak a zsidóság megsemmisítésére irányuló, 1933–1945 között végrehajtott programja, amely a világ akkori zsidó népességének számát mintegy harmadára csökkentette; a megsemmisített zsidók becsült száma: 5,6–5,9 millió.
Holocaust (Auschwitz, 1945. jan.)
(A közölt adatok forrása a kötet megjelenésekor nagyobb körben elfogadott nemzetközi és magyar szakirodalom.) A tömeggyilkosságnak mintegy 200 000, a nemzetiszoc.-k által alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány is áldozatul esett, és jelentős számban érintett olyan személyeket, csoportokat, akik nem feleltek meg a nemzetiszocializmus politikai v. fajvédő normáinak: a baloldali politikai foglyokat; a homoszexuálisokat (becslések szerint közülük 10–15 000 főt pusztítottak el); a testi és szellemi fogyatékosokat (számos életben hagyott fogyatékost – pl. Németo.-ban 17 000 siketet – sterilizáltak). A Biblia görög fordításában szereplő szó angol nyelvű, ~ változatának széles körű elterjedése az 1950-es években kezdődött, és használata világszerte általánosabb a héber soánál és hurbannál. – 1933. jan. 30-án Németo.-ban A. Hitler hatalomra kerülésével, birodalmi kancellárrá történő kinevezésével megkezdődött a ~hoz vezető folyamat: a zsidók kivándorlásra kényszerítése, ›koncentrációs táborok felállítása és a zsidóüldözéshez jogalapot teremtő törvényalkotás. Az első koncentrációs tábor (1933. márc. 22., Dachau) még nemcsak a zsidók összegyűjtésére és elszigetelésére, hanem a Harmadik Birodalom politikai ellenfeleinek elzárására is épült. A gyűjtőtáborok számának emelkedésével (Esterwegen, 1933; Sachsenhausen, 1933; Buchenwald, 1937) növekedett a lágerbe zárt zsidók száma. 1933. ápr. 1-jén zsidó üzletek elleni bojkottot hirdettek, hogy a németo.-i zsidók gazdasági szerepét gyengítsék. 1933. ápr. 11-én a zsidóellenes program részeként megszületett az ún. ›árjarendelet, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánította mindazon személyeket, akiknek (nagyszülőkig visszavezetve) akár csak egyetlen nem árja ősük volt. Az 1935. szept. 15-i ›nürnbergi törvények megfosztották állampolgári jogaiktól a zsidókat, házasságkötésüket árjákkal megtiltották. 1935–1938 között a zsidóüldözés egyre több rendeletben, az ›Anschlusst (1938. márc. 13.) követően vagyonelkobzásokban, ›pogromokban nyilvánult meg. Ezek közül a legátfogóbb a ›kristályéjszaka (1938. nov. 9–10.) volt, amikor a zsidó kézben lévő üzleteket szétrombolták, németo.-i és ausztriai zsinagógákat gyújtottak föl, s egyetlen nap alatt kb. 30 000 zsidót tartóztattak le. 1938 nov.–dec.-ében rendeletekkel folytatódott a zsidók kiszorítása a német gazdasági életből, az árjásítás (a zsidó tulajdon nagybani elkobzása). – A II. vh. kitörése után elsőként Lengyelo.-ban, majd az egyes megszállt országokban a németek ›munkaszolgálatra kötelezték a zsidó férfiakat (a magyaro.-i katonai jellegű munkaszolgálat egyedülálló rendszer volt), korlátozták a zsidók mozgásszabadságát, 1939–40-ben munkatáborokat hoztak létre, amelyekben gazdasági haszonért dolgoztatták a lágerlakókat; megkezdték a zsidó lakosság összetömörítését, ›gettókba kényszerítését. Az első szervezetten kiépített gettót a lengyelo.-i Łódźban létesítették (1940. ápr. 30.); a legnagyobbat pedig Varsóban (1940. aug.–nov. 15.), ahol a gettólakók száma időnként az 500 000 főt is elérte. A SZU megtámadását (1941. jún. 22.) követően Németo.-ban a zsidóság kiirtására irányuló program az ›Endlösunggal érkezett utolsó szakaszához. A németek a szöv.-es államokban is – kb. 1 600 000 zsidó életét veszélyeztetve – nyomást gyakoroltak a kormányokra a zsidókérdés teljes körű és végleges megoldásáért. Az európai zsidóságot fenyegető népirtás tervének néhány országban – ahol az ›antiszemitizmus kisebb mértékben volt honos, v. ahol a politikai vezetés, ill. az ország uralkodója ellenállt a német követeléseknek – kevesebb áldozata volt (Dánia csaknem teljes zsidósága megmenekült, Franciao. 350 000 zsidó lakosából 77 300-at, Olaszo.-ban 44 500-ból 7600-at öltek meg; a náci szöv.-es államok közül Bulgária 50 000 lélekszámú zsidósága szinte sértetlen maradt). – Az 1930-as évek közepétől a zsidók tömegesen hagyták el Németo.-ot, kivándorlásukat 1941-ben rendelettel leállították: útlevelüket megkülönböztető jelzéssel látták el, 1941. szept. 15-től ruházatukon hatágú sárga, Jude (‘zsidó’) feliratú csillagot kellett viselniük. A németo.-i eljárást érvényesítették a megszállt területeken is, ahol az ›Einsatzgruppen közreműködésével 1941–1943 között százezreket – többségük-ben zsidókat – pusztítottak el. A több mint egymillió zsidó áldozattal járó SZU-beli ~ szimbólumává lett ukrajnai Babij Jarban (Kijev) 1941. szept. 29–30-án, a zsidó újévkor 34 000 zsidót lőttek agyon. A szisztematikus megsemmisítés kezdetét Hitler eutanázia-programja jelentette. 1939. szept. 1-jén elrendelte a pszichiátriai ~ot, amelynek több mint 80 000 szellemi fogyatékos, pszichiátriai és neurológiai beteg esett áldozatul. Az első haláltábort 1941 dec.-ében állították fel (Chełmno, 320 000 áldozat). A további három megsemmisítőtábort a ›Wannsee-konferencia (1942. jan. 20.) után hozták létre (Bełżec, 1942. márc., 530 000 az áldozatok száma; Sobibor, 1942. márc., 250 000; Treblinka, 1942. júl., 750 000). Majdanek (1943. febr., 360 000 áldozat) munka- és megsemmisítőtábor volt. A megsemmisítés módja kezdetben az agyonlövés, amit hamarosan az elgázosítás mint hatékonyabb megoldás követett. A gáz első tömeges alkalmazásakor (Chełmno, 1941. dec. 8.) kipufogógázt vezettek teherautók zárt rakterébe, ezt a módszert 1942 nyaráig több helyütt alkalmazták. 1942-ben a németek a gettók felszámolásáról döntöttek, és a Harmadik Birodalom területéről a zsidókat haláltáborokba hurcolták. A legnagyobb, később a ~ jelképévé vált megsemmisítőtábort ›Auschwitzban, a korábbi gyűjtőtáborban hozták létre. Itt dolgozták ki a ciángázzal (Zyklon-B) történő elgázosítás technológiáját. Az első kísérleteket 1941 szept.-ében végezték. Az elgázosítóberendezéseket és ›krematóriumokat 1943. márc. 13-án helyezték üzembe Auschwitz–Birkenauban. A haláltábor orvosa, J. Mengele közreműködésével a foglyokon orvosi kísérleteket végeztek. Auschwitz 49 melléktábora közül számos munkatáborként üzemelt; a lágerlakók nyilvántartása nevük helyett a bal karjukra tetovált számok alapján történt (több mint 400 000 számot őriztek meg a nyilvántartások). Az auschwitz–birkenaui haláltáborban elpusztított kb. egymillió ember között több mint 300 000 magyaro.-i zsidó volt. A gázkamrák és krematóriumok egészen 1944. nov. 28-ig működtek; 1945. jan. 20-án még tömeges agyonlövéseket hajtottak végre. A láger felszámolását 1945. jan. 22-én kezdték el; a szovjet csapatok jan. 27-én érkeztek a kiürített táborba. Bergen-Belsen ápr. 15-én, Mauthausen csak máj. 5-én szabadult fel. – Magyaro.-on már 1920-ban diszkriminatív törvényben (›numerus clausus) korlátozták a zsidók tanulási lehetőségeit. A zsidóellenes törvényalkotást (›zsidótörvények: I. 1938. évi XV. tc.; II. 1939. évi IV. tc.; III. 1941. évi XV. tc.; IV. 1942. évi VIII. tc.) kísérő zsidóüldözések (pl. munkaszolgálat, az 1942. jan. 21–22-i újvidéki magyar csendőr- és katonai alakulatok által elkövetett gyilkosságok) következtében a magyar zsidóság lélekszáma 1941–1944. márc. 19. között kb. 60 000-rel csökkent. A magyaro.-i ~ kezdetének tekinthető a nem magyar állampolgárságú zsidók kőrösmezői deportálása, onnan Kamenyec-Podolszkijba hurcolása és meggyilkolása (1941. aug. 27–28.; kb. 20 000 zsidó áldozatot követelt). A német megszállást (1944. márc. 19.) német és magyar zsidótlanítási szakértők és különítmények közreműködésével végrehajtott zsidótlanítási intézkedések, gettósítás és deportálás követték. A Sztójay-kormány a zsidókérdés megoldásában a németekkel közvetlenül együttműködve a náci mintát vette alapul. Magyaro.-on 1944. ápr. 5-től kötelezték a zsidó lakosságot sárga (felirat nélküli) csillag kitűzésére. A gettósításra vonatkozó kormányrendelet 1944. ápr. 28-án lépett hatályba. A zsidók összegyűjtését, az országban mindenütt, a területileg illetékes m. kir. rendőrségnek és csendőrségnek kellett elvégeznie. A deportálás tervét 1944 máj.-ában hagyták jóvá. Máj. 15–júl. 7. között 437 000 gyermeket, nőt, férfit deportáltak Auschwitzba, Buchenwaldba, Dachauba, Mauthausenbe, Günskirchenbe, Ravensbrückbe stb. Horthy M. kormányzó korábban a zsidórendeletek végrehajtásában szabad kezet adott a kormánynak, és a német haditermelésnek jelentős számú magyar zsidó munkaerőt bocsátott rendelkezésre. 1944. júl. 7-én, külföldi befolyásra, belföldi tiltakozásokra és a Baky L. tervezte csendőrpuccs hírére időlegesen leállította a főv.-i zsidók deportálását, de a főv. környéki zsidó lakosság többségét napok alatt elhurcolták. 1944 nyarán a főv.-i zsidóság mozgásszabadságát a későbbi deportálás megkönnyítése érdekében korlátozták, ún. csillagos (sárga csillaggal jelölt) házakba zsúfolták őket. A nyilas hatalomátvételt (1944. okt. 15.) a magyaro.-i Endlösung-program utolsó szakasza követte: halálmeneteket indítottak a német–magyar határ mentén épülő erődrendszerhez; a nyilasok kegyetlenkedtek a zsidó lakossággal, áldozataik jelentős részét a Dunába lőtték. Menekülési lehetőséget, segítséget a veszélyeztetett lakosságnak a cionista, ill. a nemzetközi jótékonysági szervezetek, a magyaro.-i történelmi egyházak egyes képviselői, a semleges külföldi országok képviseletei nyújtottak (embercsempészet, útlevelek, menlevelek), valamint egyes személyek, pl. a svéd diplomata R. Wallenberg, a svájci konzul, C. Lutz, V. Langlet, a svéd Vöröskereszt magyaro.-i főmegbízottja v. A. Rotta bp.-i pápai nuncius, aki 1944. máj. 15-én adta át a magyar kormánynak a zsidó deportálások elleni első szentszéki tiltakozó jegyzéket. A nyilas terror 1944. nov. 29-én a főv. valamennyi zsidó lakosát gettóba kényszerítette. A pesti nagy gettóban 70 000, az ún. nemzetközi (Szent István park környéki) gettóban 35 000, fizikai megsemmisítésre ítélt zsidó érte meg a felszabadulást. A magyaro.-i ~ áldozatainak becsült száma: 500–550 ezer. – A háború után perek sorában (›nürnbergi per, 1945–46; Eichmann-per, 1961–62; Auschwitz-per, 1963–66) is bizonyítást nyert a ›népirtás, amelyről az ENSZ közgyűlése 1948. dec. 9-én határozatot fogadott el.
Irod. Bibó I.: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (1948); Lévai J.: Zsidósors Magyarországon (1948); Benoschofsky I.–Karsai E.: Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez (1–3., 1958, 1967); R. Hilberg: The Destruction of European Jews (1961); Karsai E.: „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön…” Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez (1–2., 1962); M. Gilbert: Atlas of the Holocaust (1982); R. L. Braham: The Hungarian Jewish Catastrophe (1984); G. Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története (1984); Szita Sz.: Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944–1945 (1989); I. Gutman: Encyclopaedia of Holocaust (1–4., 1990); Gonda L.: A zsidóság Magyarországon 1526–1945 (1992); Karsai L.: A cigánykérdés Magyarországon 1919–1945 (1992); Karsai L.–Molnár J.: Az Endre–Baky–Jaross per (1994); R. L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon (1–2., 1988, 19973); Stark T.: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939–1995 (1995); Vértes R.: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938–1945 (1997).

Képek elérése

Holocaust, holokauszt <gör. holokauszton ‘égő/egészen elégő áldozat’, ‘ami tűzben pusztul el’>, soa <héb. ‘szerencsétlenség, megsemmisülés, megsemmisítés’>, hurban <héb. ‘pusztulás’>: a náci Németo.-nak a zsidóság megsemmisítésére irányuló, 1933–1945 között végrehajtott programja, amely a világ akkori zsidó népességének számát mintegy harmadára csökkentette; a megsemmisített zsidók becsült száma: 5,6–5,9 millió.

 (A közölt adatok forrása a kötet megjelenésekor nagyobb körben elfogadott nemzetközi és magyar szakirodalom.) A tömeggyilkosságnak mintegy 200 000, a nemzetiszoc.-k által alacsonyabb rendűnek nyilvánított cigány is áldozatul esett, és jelentős számban érintett olyan személyeket, csoportokat, akik nem feleltek meg a nemzetiszocializmus politikai v. fajvédő normáinak: a baloldali politikai foglyokat; a homoszexuálisokat (becslések szerint közülük 10–15 000 főt pusztítottak el); a testi és szellemi fogyatékosokat (számos életben hagyott fogyatékost – pl. Németo.-ban 17 000 siketet – sterilizáltak). A Biblia görög fordításában szereplő szó angol nyelvű, ~ változatának széles körű elterjedése az 1950-es években kezdődött, és használata világszerte általánosabb a héber soánál és hurbannál. – 1933. jan. 30-án Németo.-ban A. Hitler hatalomra kerülésével, birodalmi kancellárrá történő kinevezésével megkezdődött a ~hoz vezető folyamat: a zsidók kivándorlásra kényszerítése, →koncentrációs táborok felállítása és a zsidóüldözéshez jogalapot teremtő törvényalkotás. Az első koncentrációs tábor (1933. márc. 22., Dachau) még nemcsak a zsidók összegyűjtésére és elszigetelésére, hanem a Harmadik Birodalom politikai ellenfeleinek elzárására is épült. A gyűjtőtáborok számának emelkedésével (Esterwegen, 1933; Sachsenhausen, 1933; Buchenwald, 1937) növekedett a lágerbe zárt zsidók száma. 1933. ápr. 1-jén zsidó üzletek elleni bojkottot hirdettek, hogy a németo.-i zsidók gazdasági szerepét gyengítsék. 1933. ápr. 11-én a zsidóellenes program részeként megszületett az ún. →árjarendelet, amely alacsonyabb rendűnek nyilvánította mindazon személyeket, akiknek (nagyszülőkig visszavezetve) akár csak egyetlen nem árja ősük volt. Az 1935. szept. 15-i →nürnbergi törvények megfosztották állampolgári jogaiktól a zsidókat, házasságkötésüket árjákkal megtiltották. 1935–1938 között a zsidóüldözés egyre több rendeletben, az →Anschlusst (1938. márc. 13.) követően vagyonelkobzásokban, →pogromokban nyilvánult meg. Ezek közül a legátfogóbb a →kristályéjszaka (1938. nov. 9–10.) volt, amikor a zsidó kézben lévő üzleteket szétrombolták, németo.-i és ausztriai zsinagógákat gyújtottak föl, s egyetlen nap alatt kb. 30 000 zsidót tartóztattak le. 1938 nov.–dec.-ében rendeletekkel folytatódott a zsidók kiszorítása a német gazdasági életből, az árjásítás (a zsidó tulajdon nagybani elkobzása). – A II. vh. kitörése után elsőként Lengyelo.-ban, majd az egyes megszállt országokban a németek →munkaszolgálatra kötelezték a zsidó férfiakat (a magyaro.-i katonai jellegű munkaszolgálat egyedülálló rendszer volt), korlátozták a zsidók mozgásszabadságát, 1939–40-ben munkatáborokat hoztak létre, amelyekben gazdasági haszonért dolgoztatták a lágerlakókat; megkezdték a zsidó lakosság összetömörítését, →gettókba kényszerítését. Az első szervezetten kiépített gettót a lengyelo.-i Łódźban létesítették (1940. ápr. 30.); a legnagyobbat pedig Varsóban (1940. aug.–nov. 15.), ahol a gettólakók száma időnként az 500 000 főt is elérte. A SZU megtámadását (1941. jún. 22.) követően Németo.-ban a zsidóság kiirtására irányuló program az →Endlösunggal érkezett utolsó szakaszához. A németek a szöv.-es államokban is – kb. 1 600 000 zsidó életét veszélyeztetve – nyomást gyakoroltak a kormányokra a zsidókérdés teljes körű és végleges megoldásáért. Az európai zsidóságot fenyegető népirtás tervének néhány országban – ahol az →antiszemitizmus kisebb mértékben volt honos, v. ahol a politikai vezetés, ill. az ország uralkodója ellenállt a német követeléseknek – kevesebb áldozata volt (Dánia csaknem teljes zsidósága megmenekült, Franciao. 350 000 zsidó lakosából 77 300-at, Olaszo.-ban 44 500-ból 7600-at öltek meg; a náci szöv.-es államok közül Bulgária 50 000 lélekszámú zsidósága szinte sértetlen maradt). – Az 1930-as évek közepétől a zsidók tömegesen hagyták el Németo.-ot, kivándorlásukat 1941-ben rendelettel leállították: útlevelüket megkülönböztető jelzéssel látták el, 1941. szept. 15-től ruházatukon hatágú sárga, Jude (‘zsidó’) feliratú csillagot kellett viselniük. A németo.-i eljárást érvényesítették a megszállt területeken is, ahol az →Einsatzgruppen közreműködésével 1941–1943 között százezreket – többségük-ben zsidókat – pusztítottak el. A több mint egymillió zsidó áldozattal járó SZU-beli ~ szimbólumává lett ukrajnai Babij Jarban (Kijev) 1941. szept. 29–30-án, a zsidó újévkor 34 000 zsidót lőttek agyon. A szisztematikus megsemmisítés kezdetét Hitler eutanázia-programja jelentette. 1939. szept. 1-jén elrendelte a pszichiátriai ~ot, amelynek több mint 80 000 szellemi fogyatékos, pszichiátriai és neurológiai beteg esett áldozatul. Az első haláltábort 1941 dec.-ében állították fel (Chełmno, 320 000 áldozat). A további három megsemmisítőtábort a →Wannsee-konferencia (1942. jan. 20.) után hozták létre (Bełżec, 1942. márc., 530 000 az áldozatok száma; Sobibor, 1942. márc., 250 000; Treblinka, 1942. júl., 750 000). Majdanek (1943. febr., 360 000 áldozat) munka- és megsemmisítőtábor volt. A megsemmisítés módja kezdetben az agyonlövés, amit hamarosan az elgázosítás mint hatékonyabb megoldás követett. A gáz első tömeges alkalmazásakor (Chełmno, 1941. dec. 8.) kipufogógázt vezettek teherautók zárt rakterébe, ezt a módszert 1942 nyaráig több helyütt alkalmazták. 1942-ben a németek a gettók felszámolásáról döntöttek, és a Harmadik Birodalom területéről a zsidókat haláltáborokba hurcolták. A legnagyobb, később a ~ jelképévé vált megsemmisítőtábort →Auschwitzban, a korábbi gyűjtőtáborban hozták létre. Itt dolgozták ki a ciángázzal (Zyklon-B) történő elgázosítás technológiáját. Az első kísérleteket 1941 szept.-ében végezték. Az elgázosítóberendezéseket és →krematóriumokat 1943. márc. 13-án helyezték üzembe Auschwitz–Birkenauban. A haláltábor orvosa, J. Mengele közreműködésével a foglyokon orvosi kísérleteket végeztek. Auschwitz 49 melléktábora közül számos munkatáborként üzemelt; a lágerlakók nyilvántartása nevük helyett a bal karjukra tetovált számok alapján történt (több mint 400 000 számot őriztek meg a nyilvántartások). Az auschwitz–birkenaui haláltáborban elpusztított kb. egymillió ember között több mint 300 000 magyaro.-i zsidó volt. A gázkamrák és krematóriumok egészen 1944. nov. 28-ig működtek; 1945. jan. 20-án még tömeges agyonlövéseket hajtottak végre. A láger felszámolását 1945. jan. 22-én kezdték el; a szovjet csapatok jan. 27-én érkeztek a kiürített táborba. Bergen-Belsen ápr. 15-én, Mauthausen csak máj. 5-én szabadult fel. – Magyaro.-on már 1920-ban diszkriminatív törvényben (→numerus clausus) korlátozták a zsidók tanulási lehetőségeit. A zsidóellenes törvényalkotást (→zsidótörvények: I. 1938. évi XV. tc.; II. 1939. évi IV. tc.; III. 1941. évi XV. tc.; IV. 1942. évi VIII. tc.) kísérő zsidóüldözések (pl. munkaszolgálat, az 1942. jan. 21–22-i újvidéki magyar csendőr- és katonai alakulatok által elkövetett gyilkosságok) következtében a magyar zsidóság lélekszáma 1941–1944. márc. 19. között kb. 60 000-rel csökkent. A magyaro.-i ~ kezdetének tekinthető a nem magyar állampolgárságú zsidók kőrösmezői deportálása, onnan Kamenyec-Podolszkijba hurcolása és meggyilkolása (1941. aug. 27–28.; kb. 20 000 zsidó áldozatot követelt). A német megszállást (1944. márc. 19.) német és magyar zsidótlanítási szakértők és különítmények közreműködésével végrehajtott zsidótlanítási intézkedések, gettósítás és deportálás követték. A Sztójay-kormány a zsidókérdés megoldásában a németekkel közvetlenül együttműködve a náci mintát vette alapul. Magyaro.-on 1944. ápr. 5-től kötelezték a zsidó lakosságot sárga (felirat nélküli) csillag kitűzésére. A gettósításra vonatkozó kormányrendelet 1944. ápr. 28-án lépett hatályba. A zsidók összegyűjtését, az országban mindenütt, a területileg illetékes m. kir. rendőrségnek és csendőrségnek kellett elvégeznie. A deportálás tervét 1944 máj.-ában hagyták jóvá. Máj. 15–júl. 7. között 437 000 gyermeket, nőt, férfit deportáltak Auschwitzba, Buchenwaldba, Dachauba, Mauthausenbe, Günskirchenbe, Ravensbrückbe stb. Horthy M. kormányzó korábban a zsidórendeletek végrehajtásában szabad kezet adott a kormánynak, és a német haditermelésnek jelentős számú magyar zsidó munkaerőt bocsátott rendelkezésre. 1944. júl. 7-én, külföldi befolyásra, belföldi tiltakozásokra és a Baky L. tervezte csendőrpuccs hírére időlegesen leállította a főv.-i zsidók deportálását, de a főv. környéki zsidó lakosság többségét napok alatt elhurcolták. 1944 nyarán a főv.-i zsidóság mozgásszabadságát a későbbi deportálás megkönnyítése érdekében korlátozták, ún. csillagos (sárga csillaggal jelölt) házakba zsúfolták őket. A nyilas hatalomátvételt (1944. okt. 15.) a magyaro.-i Endlösung-program utolsó szakasza követte: halálmeneteket indítottak a német–magyar határ mentén épülő erődrendszerhez; a nyilasok kegyetlenkedtek a zsidó lakossággal, áldozataik jelentős részét a Dunába lőtték. Menekülési lehetőséget, segítséget a veszélyeztetett lakosságnak a cionista, ill. a nemzetközi jótékonysági szervezetek, a magyaro.-i történelmi egyházak egyes képviselői, a semleges külföldi országok képviseletei nyújtottak (embercsempészet, útlevelek, menlevelek), valamint egyes személyek, pl. a svéd diplomata R. Wallenberg, a svájci konzul, C. Lutz, V. Langlet, a svéd Vöröskereszt magyaro.-i főmegbízottja v. A. Rotta bp.-i pápai nuncius, aki 1944. máj. 15-én adta át a magyar kormánynak a zsidó deportálások elleni első szentszéki tiltakozó jegyzéket. A nyilas terror 1944. nov. 29-én a főv. valamennyi zsidó lakosát gettóba kényszerítette. A pesti nagy gettóban 70 000, az ún. nemzetközi (Szent István park környéki) gettóban 35 000, fizikai megsemmisítésre ítélt zsidó érte meg a felszabadulást. A magyaro.-i ~ áldozatainak becsült száma: 500–550 ezer. – A háború után perek sorában (→nürnbergi per, 1945–46; Eichmann-per, 1961–62; Auschwitz-per, 1963–66) is bizonyítást nyert a →népirtás, amelyről az ENSZ közgyűlése 1948. dec. 9-én határozatot fogadott el.

Irod. Bibó I.: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (1948); Lévai J.: Zsidósors Magyarországon (1948); Benoschofsky I.–Karsai E.: Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez (1–3., 1958, 1967); R. Hilberg: The Destruction of European Jews (1961); Karsai E.: „Fegyvertelen álltak az aknamezőkön…” Dokumentumok a munkaszolgálat történetéhez (1–2., 1962); M. Gilbert: Atlas of the Holocaust (1982); R. L. Braham: The Hungarian Jewish Catastrophe (1984); G. Hausner: Ítélet Jeruzsálemben. Az Eichmann-per története (1984); Szita Sz.: Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944–1945 (1989); I. Gutman: Encyclopaedia of Holocaust (1–4., 1990); Gonda L.: A zsidóság Magyarországon 1526–1945 (1992); Karsai L.: A cigánykérdés Magyarországon 1919–1945 (1992); Karsai L.–Molnár J.: Az Endre–Baky–Jaross per (1994); R. L. Braham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon (1–2., 1988, 1997³); Stark T.: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után 1939–1995 (1995); Vértes R.: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938–1945 (1997).