SZERELEM - SZEX :

szexológia <lat.+gör.>: a →szexualitással, a szexuális élmény természetével, a szexuális viselkedéssel és annak szerepével, szerveződésével, változataival és zavaraival foglalkozó tud. Tudásanyaga az etológiára, antropológiára, pszichológiára és a kapcsolódó orvosi területekre (nőgyógyászat, andrológia, pszichiátria) épül. Az etológiai és antropológiai elemzés feltárja, hogyan valósulnak meg az ivaros szaporodáshoz szükséges megkeresési feltételek (a két egyed egymásra találása, kultúrák udvarlási mintái, életkori eltérések a keresési mintákban) és a kommunikációs feltételek, hogyan hangolódik össze a közös viselkedés a szexuális tevékenység érdekében. A ~ fontos területe a nemi aktus vizsgálata. Alacsonyabb rendű élőlényekben ez a cselekvéssor hormonálisan irányított, a fajon belül kötötten és változtatás nélkül lefutó program, az embernél azonban a viselkedés determináltsága meglazul. Lényeges szerepet kap a tanulás. Ez változatosabbá teszi magát a nemi aktust, másrészt fékeket épít bele, a társadalmi érdekeknek megfelelően szabályozza (házassági rítusok és szokások). Az emberek társadalmi élete és a társadalmakat irányító szabályozó rendszerek nagy része a szexualitás köré szerveződik. Számos vita övezi az emberi szexuális szokások egyetemességét. Ilyen egyetemesnek tűnő tényező pl. a nők nagyobb szerepe a partnerválasztásban v. a férfiak nagyobb hajlandósága több partner keresésére. A ~ és ezen belül a szexuálpszichológia igyekszik részletesen megismerni mind a nemi aktust előkészítő, ill. arra az életkori fejlődés során felkészítő, valamint a közvetlen szexuális szokásokat és gyakorlatokat. Ezek megismerésében az első vizsgálat A. Ch. Kinsey és munkatársai nagyszabású kérdőíves felmérése volt (1948). Azóta számos részletes elemzés tisztázta a nemi aktus lefolyásának élettani és pszichológiai összetevőit. A ~ érzékeny területe a homoszexualitás okainak, kulturális mintáinak és megítélésének vizsgálata. A ~ foglalkozik a szexuális zavarok azonosításával, okainak felderítésével és terápiájával is. A kutatások tisztázták a nemi örömkészség meghatározóit, az előjáték és az intimitás szerepét a teljes szexuális élményben, az orgazmusmintázatok egyéni és nemhez kapcsolódó eltéréseit.

Irod. Buda B.: Szexuális viselkedés (1994).

szerelem: a nemi vonzalom individualizálódott formája. Több európai nyelvvel ellentétben a magyar megkülönbözteti a →szeretettől. A platóni filozófiában a ~ gyakran úgy jelenik meg, mint szent őrület, amely az embert megszállottá teszi. Ugyanakkor a ~ minden művészi alkotótevékenység ősforrása is, amely az embert a tapasztalati világ fölé, szinte az istenek világába emeli. Platón másutt, a ~ értelmének feltárása kapcsán, az ember eredeti androgün egységének mítoszára utal. Eszerint egykor az emberek egy lényben testesítették meg a női és a férfi princípiumot, ezek voltak az androgünök. Féktelen hatalomvágyuk és gőgösségük miatt Zeusz megharagudott rájuk, és kettévágta őket. Az egykori egység helyreállításának a vágya azonban megmaradt, s a ~ nem más, mint annak állandó és kínzó kívánása. A ~ről szóló filozófiai és művészi értelmezések lényegében ennek az alapmítosznak a variációi. A filozófus-teológus Franz Xaver von Baader (*1765, †1841) szerint a megváltás és a szeretet-~ egymástól elválaszthatatlanok, de e két kategória közül mégis a ~ kitüntetett szerepű. A ~ lényegében produktív erő, azonos magával az élettel. A ~et nem lehet semmiféle törvény alá vonni, hiszen maga a legfőbb törvény. V. Sz. Szolovjov filozófiájában a ~ természetfölötti erővel bír: képes a világot a szépség, a jóság és az igazság jegyében átalakítani, sőt a halhatatlanságot is képes elérni. Ny. A. Bergyajev szerint a ~ képessé teszi a maga empirikus korlátozottságában lévő egyes embert arra, hogy áthelyezze élete centrumát egy másik lénybe, ebben az ember metafizikai kötődése ismerszik meg. Bergyajev J. Böhmét és F. von Baadert követve azt vallotta, hogy a nemiség olyan erő, amely összetartja az emberben a mikro- és a makrokozmoszt. Ugyanakkor szinte mindig tragikus, hiszen az androgün egység helyreállítására nincs remény az empirikus világ határain belül. G. Simmel szerint a női és a férfi princípiumok a modern világ keretei között is értékesek mint kulturális és mentális elvek.

Irod. G. Schopenhauer: A nemi szerelem metafizikája (1912, 1992); G. Schopenhauer: Szerelem, élet, halál (1989); V. Sesztakov: Russzkij erosz (1990); Nádas P.: Az égi és földi szerelemről (1991); G. Simmel: A kacérság lélektana (1996); Kiss L. A.: Az eltűnt lelkiismeret nyomában (2001).