Tartalom
Előszó  5
Az évelő dísznövény-termesztés mai helyzete  7
Az évelő dísznövények felhasználási területei 9
Az évelő dísznövények iránti igény jelenlegi helyzete és várható alakulása 10
Az évelődísznövény-termesztés jelenlegi helyzete és a fejlesztés alapvető feltételei 11
A legfontosabb évelő dísznövények botanikai leírása 15
Harasztok 17
Páfrányok 17
Zárvatermők  20
Kétszikűek 20
Egyszikűek 66
Az évelődísznövény-termesztés biológiai alapjai 83
Az évelő dísznövények termesztése és alkalmazása 95
Városi zöldfelületek évelői 97
Sziklakertek évelői 130
A sziklakert típusai, a létesítés és a fenntartás kérdései 130
Évelő növények a sziklakertben 135
Vizek, vízpartok évelői 162
Nyílt vízben élők 165
Mocsári, sekély vízborítást igénylő évelők 166
Vízpartra és nedves helyre valók 168
Homoki kertek és szikes területek évelői 173
Házikertek, üdülőkertek évelői  175
Vágásra termesztett évelők 190
Nagy mennyiségben termesztett évelő vágott virágok 190
Évelő száraz virágok termesztése 204
Kevésbé ismert évelő vágott virágok 205
Hagymás-gumós dísznövények 209
A termesztés feltételei  209
A fontosabb fajok és fajták 213
A könyvben tárgyalt évelő dísznövényfajok alkalmazási lehetőségei 262
Kerti gyepek és pázsitok 275
Az évelő dísznövények védelme 287
Abiotikus eredetű, nem fertőző betegségek 299
Biotikus eredetű, fertőző betegségek és kártevők 291
Gyomnövények, gyomírtás 300
Irodalom 301
Névmutató  302

Nagylexikon.hu – dísznövények

dísznövények: esztétikai igényeket kielégítő termesztett növények. Az embert körülvevő belső (enteriőr) és külső terek (exteriőr) alakításának aktív eszközei. Környezetalakító hatásuk, az ún. szociálhigiéniai hatás a társadalom szempontjából éppúgy fontos, mint a létfenntartási cikkeké. A városiasodással (urbanizáció) egyre jobban megváltozott környezetben pótolják a természetet (intenzív zöldfelületek). Kedvezően alakítják a város klímáját, csökkentik a városi ártalmakat, elősegítik a pihenést. Fontos szerepet töltenek be a belső terek díszítésében, és a fontos események (pl. esküvő, temetés, névnap, jeles napok) megünneplésében. A ~et a gyakorlatban a termesztés, felhasználás, gazdaságosság szempontjait is figyelembe vevő ún. ökonómbotanikai rendszer szerint csoportosítják.

Török szegfű (balra) és orchidea (jobbra)

A honos és a mérsékelt égövről, esetleg szubtrópusról származó ~ lehetnek egyéves v. egynyári ~ (zömükben hidegtűrő, rövid tenyészidejű, helybe vethető ~, alkalmi kiültetési ~ v. vágott virágok); kétnyári ~ (tavasszal és nyár elején virágzó, hidegtűrő ~, kiültetési és vágott virágok); évelő ~ (hidegtűrő, lágy szárú ~, kiültetési és vágott virágok, hagymás, hagymagumós hidegtűrő ~, kiültetési ~ és vágott virágok); díszfák, díszcserjék (lombhullatók és örökzöldek). A meleg égövi exóta ~ lehetnek hosszú tenyészidejű (hazájukban ált. évelő) egynyári ~, főleg kiültetési ~ek; melegigényes, hagymás, hagymagumós, gumós ~, főleg vágott virágok; növényházi ~ (cserepes levél~, cserepes virágos ~, növényházi vágott virágok, kéthasznú cserepes ~); különleges ~ (kaktuszfélék és pozsgás ~, akváriumi ~) stb.

Korbácskaktusz (balra) és dísznapraforgó (jobbra)

Ezen a csoportosításon belül még további alcsoportok, pl. hőigényük szerint: hidegházi ~, mérsékeltházi ~, melegházi ~. Talajigényük szerint: erősen savanyú, közepesen savanyú, gyengén lúgos talajt kedvelők. Tápanyagigényük szerint: nitrogén- v. káliumigényesek stb. Fényigényük szerint: fényigényesek, árnyékkedvelők, hosszúnappalon v. rövidnappalon virágzók, v. a nappalok iránt közömbösek. Szaporításmód szerint a ~ lehetnek: magvetéssel szaporíthatók (fajok és homozigóta fajták); spóravetéssel szaporíthatók pl. a páfrányfélék; vegetatív úton szaporíthatók: levéldugványozással (afrikaiibolya, Peperomia stb.), a legáltalánosabban alkalmazott vegetatív szaporítási móddal, hajtásdugványozással (buzogányvirág, fikusz stb.), szárdugványozással (buzogányvirág, bunkóliliom stb.), indákkal történő szaporítással (csokrosinda, egyes páfrányok stb.) v. egyéb különleges, vegetatív szaporítási módokkal (oltás, szemzés, gyökérdugványozás, bujtás, gyökeres sarjak leválasztása stb.); mikroszaporítással szaporítható ~: ez különösen a növényházi dísznövénytermesztésben elterjedt módszer, elsősorban szervkultúrák alkalmazásával történik. A merisztémakultúrák esetében leginkább a kioperált csúcsmerisztémát nevelik táptalajon úgy, hogy egy merisztémából egy növényt nevelnek fel, v. a differenciálatlan sejtekből nevelnek egynemű sejttenyészetet, amelyet a későbbiekben osztanak tovább, és ezekből az osztatokból történik átoltás után az új növénykék differenciálódása (pl. orchideafélék). Levéllemez-darabkákból, fészekpikkelyekből, szárdarabokból is állítanak elő új növényt (pl. afrikaiibolya, gerbera, orchidea). Vízigényük szerint a ~ lehetnek: nyílt vízi, vízparti és ún. szárazföldi ~. A szárazföldi ~ lehetnek nagy és közepes vízigényűek, valamint szárazságtűrők. Az exóta növényházi ~ ált. nagy vízigényűek, de egyes különleges növényházi ~ vízigénye fejlődési periódusuk szerint is változik. A szubtrópusi viszonyok között élő kaktuszok pihenési periódusukban teljesen szárazon tarthatók, míg a trópusi fajok folyamatosan igénylik az öntözővizet. A lombhullató trópusi erdők övéből származó orchideák pihenési periódusa a meleg, száraz évszakra esik, ilyenkor az álgumóikban felhalmozott vizet használják fel, ill. a léggyökerüket borító szivacsos növényi szövetekkel az éjszakai párát is megkötik. A félsivatagi viszonyok között élő, kaktuszfélékre telepedett broméliák speciális szerveikkel (csillószőrök) veszik fel a nedvességet.

© Magyar Nagylexikon Kiadó Zrt.