Kínai asztrológia. (ASZTROLÓGIA):

Tartalom:  Immár több mint 5000 éves múltra tekint vissza a kínai asztrológia, a jövendölésnek ez a távol-keleti művészete, mely az emberek jellemét és sorsát a Holdévek alapján próbálja kifürkészni. A ciklus tizenkét állat nevét viseli. Egy késői legenda szerint a Buddha egy napon magához hívta a Föld valamennyi állatát. Az első szóra azonban csak tizenkettő jött: először a patkány, majd a bivaly, a tigris, a nyúl, a sárkány, a kígyó, a ló, a kecske, a majom, a kakas, a kutya és utolsónak a disznó. A megvilágosodott azzal jutalmazza őket, hogy mindegyiküknek ajándékozott egy esztendőt, amelyet azután kedvükre alakíthatnak. Így jött létre az a tizenkét éves ciklus, amit kínai asztrológiai néven ismerünk. Ez a legenda úgy hangzik, mint valami kedves mese, elsősorban azért, mert az asztrológiának ez a válfaja jóval a nagy vallásalapító születése előtt már kialakult. De tény - és ezt az ősi kínai asztrológiai emlékek is bizonyítják - mielőtt a tizenként éves ciklusra átálltak volna, a Hold-állatövnek huszonhét képét tartották számon. És ezek is egy-egy állat uralma alatt álltak. A Hold-évek január és február közepe táján kezdődnek. A kínai asztrológia a horoszkóp kiszámításánál az éves cikluson túlmenően figyelembe veszi az öt elemet: a vizet, a fémet, a tüzet, a fát, a földet és ezeket egy-egy bolygó tulajdonságaival ruházza fel. A víz megfelel a Merkurnak, a fém a Vénusznak, a tűz a Marsnak, a fa a Jupiternek és a föld a Szaturnusznak. Megkülönböztetik továbbá a pozitív, férfias és a negatív, nőies hatásokat, a Yangot és a Yint, valamint a születés kettős óráját. 

Az elemek körforgása

Az öt elem körforgása: A zöld vonal az óramutató járásaval egyező irányban a teremtő, a piros pedig ugyanebben az irányban a pusztító ciklus (Visszafelé a zöld a nyugtató, a piros pedig az ingerlő ciklus)

A kínai filozófia alapvető része az öt elem (öt fázis), bár ezeknek semmi közük az anyag végső alkotóelemeihez, ezek a világegyetemre ható energiák öt tipusa, melyek a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz. A kínai felfogás és a hagyományos kínai orvoslás a természet összes jelenségét, így az ember egészségi állapotát is megpróbálta besorolni az öt elem valamelyikébe.                                                                     E felfogás szerint minden dolog az öt elem jellemzőit tartalmazza, és arányuk határozza meg a dolgok tulajdonságait, viselkedését. Minden ember tehát külön világ. Akiből árad a nyár melege és mozgékonysága, az Tűz típusú, aki viszont a tél nyugalmára és hűvösségére emlékeztet, az a Víz típushoz sorolható, míg a Föld típusú ember a nedvesség súlyosságát és nyirkosságát idézi  fel.                                                                                                                                                     Az öt elem energetikailag többféle módon összefügg egymással. Két egyensúlyra törekvő ciklus van: a tápláló és az akadályozó, szabályozó. Másrészt létezik a két kóros, támadó ciklus: a visszaható és a legyűrő.           A tápláló, erősítő ciklusban a Fa táplálja a Tüzet, a Tűz termi a Földet (hamu), a Föld szüli a Fémet (ércek), a Fém beleoldódva táplálja a Vizet (például ásványvizek), a Víz táplálja a Fát. Az akadályozó, szabályozó ciklus jellemzői: a Fa felemészti a Földet, a Tűz megolvasztja a Fémet, a Föld felszívja a Vizet, a Fém elvágja a Fát, a Víz eloltja a Tüzet.                                                                                                                              A kóros ciklusok közül a visszaható azt jelenti, hogy valamelyik fázis túltengése a kettővel mögötte lévőre támad, arra visszahat. Például a túl sok Tűz elpárologtatja a – normális esetben – őt fékező Vizet, és így tovább: a túl sok Víz elárasztja, elmossa a Földet, a túl sok Föld eltemeti a Fát, a túl sok Fa kicsorbítja a fejszét, vagyis tönkreteszi a Fémet., a túl sok Fém elzárja a Tüzet a levegőtől.                                             A másik kóros ciklus a legyűrő. Ilyenkor egy bizonyos fázis annyira meggyengül, hogy az őt korlátozó másik fázis teljesen legyűri, elárasztja, például a Tűz olyan gyenge, hogy egy pohár Vízzel is el lehet oltani.

Forrás:Wikipédia,a szabad enciklopédia