HORVÁTH MIHÁLY 1809-1878
Történetíró, katolikus püspök, miniszter, a Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) tagja, a Kisfaludy Társaság elnöke.
1809 októberében egy orvos-borbély fiaként Szentesen látta meg a napvilágot egy nagyon népes családban (16 testvére volt). Tanulmányait Szegeden kezdte a piaristáknál, majd 1825-től Vácott lett papnövendék. 1828-ban a pesti egyetemen bölcsészdoktorrá avatták, majd 1831-ben pappá szentelték. Volt egyházmegyei jegyző, segédpap, de nevelő is, a Keglevich és Erdődy családoknál. Történetírói tehetségét a Magyar Tudományos Akadémia három pályázatán is bizonyította, a Tudós Társaságnak 1839-ben levelező, majd 1841-ben rendes tagja lett. (1841-es történelemtankönyvéből, melynek nyomán elnyerte az akadémiai rendes tagságot, nemzedékek tanultak.) 1844-től magyar nyelvtant és irodalmat tanított a bécsi Theresianumban, 1847-ben pedig főúri pátfogóinak a támogatásával hatvani plébános lett, sőt 1848-ban – már báró Eötvös József miniszter felterjesztésére – címzetes csanádi püspökké nevezték ki. A forradalom és szabadságharc eseményei őt is magukkal sodorták. A kormányzat és a parlament mellett Debrecenben is kitartott (ekkor már hivatalánál fogva főrendi tag), s részt vett a Függetlenségi nyilatkozat szerkesztésében is. Szembeszállt a magyarországi püspököknek királyhűségre felszólító pásztorlevelével, sőt 1849 májusában ő lett a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Természetesen számára is az emigráció keserű kenyere jutott osztályrészül. (A haditörvényszék távollétében halálra ítélte, sőt jelképesen fel is akasztották.) 18 évig száműzetésben élt különböző európai városokban 
(Lipcse, Brüsszel, Párizs, Montmorency, Genova, Nizza, Firenze, Genf, 1856-tól ismét Brüsszel), ahol a magyar történelemre vonatkozó levéltári kutatásokkal foglalkozott. Csak a királyné és az Akadémia közbenjárására térhetett vissza hazájába 1867 elején. Az ekkor megalakult Magyar Történelmi Társulat alapító tagja, sőt első alelnöke, 1877-től elnöke lett. Ferenc József tribunici címzetes püspökké nevezte ki, s megkapta a vaskaszentmártoni apátság jövedelmeit. Ő tanította Rudolf trónörököst történelemre. 1868-tól Szeged képviseletében Deák-párti parlamenti képviselő lett, s bár 1873-ban lemondott, de az 1876-ban Deák Ferenc halála folytán megüresedő mandátumot még elfogadta. 1878-ban Karlsbadban halt meg. (Második képen: Horváth Mihály sírja a Kerepesi úti temetőben, Budapesten)
