Népszámlálások a jelenkori Erdély területén (ERDÉLY):

Varga E. Árpád
1952-ben született Budapesten. Tanulmányai befejezése, 1973 óta könyvtárosként dolgozik. 1985 óta foglalkozik a hivatalos nemzetiségi statisztikák történetével, az etnodemográfiai viszonyok változásával és a magyarság népesedésének néhány kérdésével a jelenkori Erdély területén.
Munkásságát a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 2002. márciusában Fényes Elek emlékérem adományozásával ismerte el.

Varga E. Árpád: Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Jegyzetek Erdély és a kapcsolt részek XX. századi nemzetiségi statisztikájának történetéhez. Budapest, 1992, Regio - MTA Történettudományi Intézet. 208 p. (Regio könyvek)

A szerző 1985 óta foglalkozik Erdély népesedési viszonyainak kutatásával. Vizsgálódásainak összegző eredményeit folyamatosan megjelentette különböző kiadványokban tanulmány, publicisztika vagy éppen könyvkrítika formájában. E szétszórtan napvilágot látott írásokat gyűjtötte kötetbe, és tette szerkezetileg egységessé. A négy fejezetre tagolt kötet első részében előbb a 20. század folyamán végrehajtott (1919-1992) népszámlálások összefüggéseit - mindenekelőtt a lakosság nemzetiségi összetételének alakulását - tekinti át (Népszámlálások a jelenkori Erdély területén). Ezután a nevezetes 1977-es cenzus adatait elemzi, amikor a magyar mellett székely, a német mellet szász és sváb nemzetiség is szerepelt a kérdőíven, és amikor a közzétett előzetes adatokban még külön szerepelt a nemzetiségi és az anyanyelvi rovat, ám a véglegesnek kihirdetett adatoknál egy rovatba került a két kérdésre adott válasz, ám jelentős mértékben kicsinyített létszámmal; e furcsaság hátterét próbálja feltárni a szerző. Ugyanezt a kérdést boncolja a fejezet másik tanulmányában is, mely Nyárády R. Károly e témában írt kitűnő tanulmányához kapcsolódik, annak mintegy -ikertanulmánya- (Nyárády mutatta ki először a hamisított adatokat). A második fejezetben előbb az 1869 és 1920 közötti időszak nemzetiségi összetételének változásait elemzi, majd e változások felgyorsulását az 1920 és 1995 közötti időszakban. Ezt követően a városiasodás (városiasítás) célját, a városi lakosság óromániai románokkal való felduzzasztásának folyamatát mutatja ki (Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből). A harmadik rész az 1992. évi összeírás körüli bonyodalmakat taglalja, amikor a valós nemzetiségi létszámot csak az egyházmegyei adatok segítségével lehetett megállapítani. Itt olvashatunk a magyar családok -nemzetiségi összetételéről-, valamint az 1966-os, az 1977-es és az 1992-es adatok összehasonlításáról nemzetiségi, megyei, települési, életkori, iskolai végzet tség szerinti stb. csoportosításban (Az 1992. évi romániai népszámlálásról). Az utolsó fejezetben a romániai statisztika 1990-es években történt nyitottabb jellegére utaló két tanulmányról fejti ki véleményét a szerző (Erdélyi népszámlálási idősorok román nyelven). A kötetet Függelék zárja, melyben az erdélyi megyék nemzetiségi és felekezeti összetételének változásait mutató táblázatok találhatók az 1850 és 1992 közötti időszakra nézve. A sok szövegközi táblával szemléltetett kötet beleilleszkedik az utóbbi évek Erdélyre vonatkozó, egyre gyarapodó statisztikai köteteinek sorába (legutóbb: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, 9820018). - Erdély újkori története, demográfiája, népmozgalma, nemzetiségi viszonyai iránt érdeklődő szakemberek számára forrásértékű kiadvány.